Petőfi Sándor: Anyám tyúkja

Az Anyám tyúkja ütemhangsúlyos verselésű, hat versszaka felező nyolcas sorokból áll.

Petőfi versében két állat, kutya és tyúk szerepel. A tyúk, mint haszonállat névtelen, de a kutyának, mint házi kedvencnek, neve is van: Morzsa. A versben a költő az állatokhoz beszél, előbb a tyúkhoz, majd a kutyához. A tyúk megszólításának, mivel kevésbé értelmes állatról van szó, mint a kutya esetében, nincs sok értelme, „választ” várni nem érdemes, ellenben a kutya, intelligenciájánál fogva „érthet” a hozzá intézett szóból, dorgálásból.

A művet besorolhatjuk Petőfi humoros versei közé, ám ebben a versben a csattanó elmarad, vagy alig észrevehető. Az utolsó sor („anyám egyetlen jószága”) nem vonatkozhat a vers második felében megszólított Morzsa kutyára, csakis a tyúkra. Ezzel Petőfi tudatni akarta az olvasóval, nem egy hagyományos, idillikus falusi képet ábrázol éppen, hanem azt közli, szülei oly szegénységben élnek, hogy falusi udvaruknak egyetlen – és ezért még a kutya által is megbecsülendő – haszonállata a nevezett tyúk, aminek helyzeténél fogva több minden megengedett, mint egy átlagos tyúknak: még a szobában lévő ládára is felszállhat. Petőfi humora ott nyilvánul meg, ahogy a tyúktól elvárja, hogy kiváltságos helyzetét átérezze és méltányolja sok tojással.